Az EU még mindig nem tudja rendesen befektetésre bírni a lakosságot
Tíz évvel azután, hogy az Európai Unió nekifutott a tőkepiaci unió felépítésének, még mindig ott tartunk, hogy a háztartások inkább készpénzben és bankbetétben tartják a pénzüket, mintsem tőkepiaci eszközökben.
Az EU-s statisztikák szerint a háztartások 12,1 ezermilliárd eurót parkoltatnak készpénzben és betétben, ami a pénzügyi vagyonuk nagyjából 30%-a. Összehasonlításképp: az Egyesült Államokban ez az arány mindössze 11%.
Közben az elemzések arra figyelmeztetnek, hogy évente mintegy 300 milliárd euró áramlik ki az EU-ból más piacokra – tipikusan az USA-ba –, mert a befektetők ott keresnek hozamot. Enrico Letta volt olasz miniszterelnök ezt találóan „kollektív öngyilkosságnak” nevezte: európai pénzből amerikai cégek nőnek nagyra, akik legfeljebb utólag jönnek vissza vásárolni Európában.
Új megtakarítási és befektetési unió (SIU) készül
Válaszként az EU egy új koncepciót készít elő, a „Savings and Investments Union” (SIU), azaz megtakarítási és befektetési unió tervét. A célja röviden:
-
könnyebb, egyszerűbb határokon átnyúló befektetés,
-
több pénz európai vállalatokba,
-
átláthatóbb, érthetőbb termékek a lakossági befektetőknek.
A tervek között szerepel, hogy több jogkört kapna az ESMA, az európai értékpapír-felügyelet, és csökkentenék azokat a jogi-szabályozási súrlódásokat, amelyek ma megnehezítik, hogy egy alapkezelő vagy kereskedési platform egyszerre több tagállamban is simán működjön.
A tőkepiaci unió továbbra is döcög
Papíron sok minden történt: 2015 óta több mint 60 jogalkotási javaslat foglalkozott a tőkepiaci unióval. A gyakorlatban viszont a kép jóval vegyesebb:
-
a tagállamok sokszor eltérő nemzeti érdekeket védenek,
-
a technikai részletek bonyolultak,
-
közben a politikai fókusz is ide-oda mozdul.
Az eredmény: az elmúlt öt évben a háztartások inkább még több pénzt tettek betétbe – a készpénz és betétek állománya nagyjából 15%-kal nőtt –, miközben a tőkepiaci befektetések aránya nem ugrott meg látványosan.
„Finance Europe” címke: európai termékek kiemelve
Mivel az EU-s „nagy” tőkepiaci unió lassan halad, hét tagállam – spanyol vezetés mellett – pilótaprojektet indított. Ennek egyik eleme egy „Finance Europe” címke, egyfajta minősítési „badge” a lakossági termékekre.
A cél, hogy a befektető egy pillanat alatt lássa, mely termékek:
-
európai vállalatokat finanszíroznak,
-
megfelelnek bizonyos transzparencia- és minőségi előírásoknak,
-
illeszkednek az EU hosszabb távú gazdasági céljaihoz.
A projekt lassabban halad a vártnál, de a gondolat egyértelmű: európai szinten is létrehozni olyan „EU-barát” termékcsaládot, ahová tudatosan viheti a pénzét az, aki a kontinens gazdaságát akarja támogatni.
Az olasz PIR, mint minta – adókedvezménnyel behúzott lakossági pénz
Az egyik hivatkozási alap az olasz PIR (Piani Individuali di Risparmio), egy adókedvezményes megtakarítási-befektetési konstrukció, amely kifejezetten azt célozta, hogy a lakosság pénze hazai tőkepiaci szereplőkhöz kerüljön.
A PIR főbb elemei:
-
a befektetés legalább 70%-át olasz cégekbe kell irányítani,
-
az értékpapírokat meghatározott ideig (például 5 évig) kell tartani,
-
cserébe a befektető jelentős adóelőnyt kap.
A rendszer első öt évében nagyjából 21 milliárd eurónyi tőke áramlott ilyen eszközökbe – elég jó bizonyíték arra, hogy ha adókedvezmény + jól elmagyarázott cél van, akkor a lakossági pénz igenis mozdítható.
Most azt nézik, lehet-e egy hasonló logikájú, de EU-szintű PIR-szerű rendszert létrehozni, amelyben a 70% nem egyetlen ország, hanem az egész EU vállalataiba menne.
Lakossági kockázatkerülés és bizalomhiány
A technikai szabályozás mellett azonban van egy nagyon emberi réteg: a kockázatkerülés és a bizalomhiány.
-
Például Németországban a háztartások pénzügyi vagyonának több mint 40%-a készpénzben és betétben áll, és csak kb. 12%-uk tart részvényt.
-
Egy hosszabb időszakot nézve az európai háztartások nettó vagyona jóval lassabban nőtt, mint az amerikaiaké – a különbségben komoly szerepe van annak, hogy az USA-ban jóval magasabb a részvény- és tőkepiaci kitettség.
Ehhez jön még, hogy az európai betéti kamatok jó ideig alacsonyak voltak:
-
folyószámlákon tipikusan 0,x%,
-
lekötött betéteknél is gyakran 1–2% körüli kamat,
-
miközben az infláció sokszor ennél magasabb – vagyis reálértéken a pénz lassan „elpárolog”.
A felügyeletek szerint a bizalomhiány, a rossz tanácsadás és a magas költségek is lökik a lakosságot abba az irányba, hogy inkább maradjon a „biztonságosnak hitt” betétnél, még ha reálértéken veszít is.
Mit jelenthet ez egy átlagos magyar megtakarítónak?
Magyar szemmel ez az egész történet arról szól, hogy az EU egyre határozottabban:
-
ki akarja mozdítani a lakosságot a „csak bankbetét” komfortzónából,
-
hosszabb távon adó- és díjoldali ösztönzőkkel tolhatja a pénzt a tőkepiaci termékek felé,
-
több olyan eszközt szeretne, ahol európai vállalatokat finanszírozol, miközben kapsz valamilyen előnyt.
Nem arról van szó, hogy mindenki menjen full részvény all-in-be, hanem arról, hogy:
-
ne 100%-ban betétben legyen a pénz,
-
legyen a portfólióban hosszabb távú befektetés is (pl. széles, alacsony költségű alapok),
-
a megtakarítás reálértéke ne olvadjon el csendben.
Ha a következő években érkeznek EU-s vagy hazai programok, ahol adójóváírás / kedvezmény / kedvező díj jár valamilyen „EU-s befektetési csomagra”, az pontosan ebbe az irányba mutat majd.