A mezőgazdasági őstermelők számára – attól függően, hogy milyen adózási formát választanak, illetve fennáll-e biztosítotti jogviszonyuk – eltérő szabályok vonatkoznak a szociális hozzájárulási adó (szochó) fizetésére. Az alábbi összefoglalóban részletesen bemutatjuk, milyen esetekben keletkezik fizetési kötelezettség, és mikor mentesül ez alól az őstermelő.
Bevallási kötelezettség
A szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény 22. §-a szerint a mezőgazdasági őstermelő az éves szja-bevallásában köteles számot adni szochófizetési kötelezettségéről – akár saját maga készíti el a bevallást, akár a NAV tervezetének felhasználásával teszi ezt meg. Ez alól csak akkor mentesül, ha a törvény 7. § (1)–(3) bekezdése alapján nem kötelezett adófizetésre.
Külön aktualitást ad a témának, hogy a negyedéves 58-as bevallás benyújtásának határideje a tárgynegyedévet követő hónap 12. napja, ami a mezőgazdasági őstermelők egy részénél befolyásolhatja az éves szochó-kötelezettség összegét – különösen akkor, ha magasabb járulékalapot vállalnak.
Mikor kell szochót fizetni?
A szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettség három tényezőtől függ:
-
Van-e biztosítotti jogviszonya az őstermelőnek?
-
Milyen adózási formát választ (tételes költségelszámolás vagy átalányadózás)?
-
Mekkora volt az éves bevétele?
1. Biztosított, tételes költségelszámolást alkalmazó őstermelő
Ebben az esetben az adó alapja:
-
az összevont adóalapba tartozó éves jövedelem, de legalább havi minimálbér alapján kiszámított éves összeg, vagy
-
a Tbj. 41. § (4) bekezdése szerint választott magasabb járulékalap összege.
Mentesül a szochó fizetés alól, ha:
-
éves bevétele nem haladja meg a minimálbér hatszorosát,
-
kivéve, ha önkéntesen magasabb járulékalapot választott – ekkor ez lesz az adó alapja, függetlenül a bevétel mértékétől.
2. Biztosított, átalányadózást választó őstermelő
Itt a szochó alapja:
-
legalább a havi minimálbér (vagy magasabb összeg, ha azt választja), éves szinten.
Mentesül a szochó fizetés alól, ha:
-
az éves bevétele nem haladja meg az éves minimálbér ötszörösét,
-
kivéve, ha magasabb járulékalapot választott, mivel ebben az esetben ez lesz az adó alapja.
3. Nem biztosított őstermelő (járulékfizetésre nem kötelezett)
Ebben az esetben az éves adóalap a mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelem. Az őstermelő azonban nem köteles szochót fizetni, ha:
-
Tételes költségelszámolást választ, és bevétele nem haladja meg az éves minimálbér felét.
-
Átalányadózást választ, és bevétele nem éri el az éves minimálbér ötszörösét.
Ha az őstermelő csak az év egy részében volt biztosított, akkor a szochó alapját időarányosan kell megállapítani, azzal, hogy a biztosítotti időszakra külön kell figyelembe venni a fizetési kötelezettséget.
4. Kiegészítő tevékenységet folytató őstermelők
Azok az őstermelők, akik kiegészítő tevékenységet folytatnak – például saját jogú nyugdíjasok, vagy az öregségi nyugdíjkorhatárt özvegyi nyugdíjasként elérték – mentesülnek a szochófizetés alól.
A törvény 7. § (7) bekezdése szerint az az őstermelő, aki az év során válik nyugdíjassá, a nyugdíjfolyósítás kezdetétől az év hátralévő részére nem számít fel szochót.
5. Szochómentes időszakok a biztosított őstermelőnél
A biztosított őstermelő nem köteles szochót fizetni azokra az időszakokra, amikor:
-
táppénzben, baleseti táppénzben, csecsemőgondozási vagy gyermekgondozási díjban, örökbefogadói díjban részesül,
-
gyermekgondozást segítő ellátást, gyermeknevelési támogatást, gyermekek otthongondozási díját vagy ápolási díjat kap (kivéve, ha a tevékenységét közben folytatja),
-
többféle ellátásban egyidejűleg részesül,
-
önkéntes tartalékos katonai szolgálatot teljesít,
-
fogvatartottként tartózkodik.
Jogszabályi hivatkozás: 2018. évi LII. törvény a szociális hozzájárulási adóról