Az EU 2027-ig leszámolna az orosz gázzal
Az Európai Unió célja, hogy legkésőbb 2027 végéig teljesen megszüntesse az orosz fosszilis energiahordozóktól való függőségét: a terv szerint ekkorra leállnának az orosz vezetékes és cseppfolyósított földgáz-behozatallal, valamint fokozatosan kivezetnék az orosz olajat és nukleáris fűtőanyagot is az uniós piacról.
A REPowerEU program lényege, hogy az EU:
-
kevesebb energiát fogyasszon,
-
jobban diverzifikálja az importforrásokat,
-
agresszíven gyorsítsa a megújuló energiaforrások telepítését.
Papíron a stratégia működik: az orosz szállítások aránya meredeken visszaesett, közben rekordtempóban épülnek a nap- és szélerőművek, valamint az új villamosenergia-hálózati fejlesztések. A terepen viszont kezd kijönni egy brutálisan földhözragadt probléma: nincs elég ember, aki mindezt megépítse.
Az energiaszektor dübörög, de nincs, aki elvégezze a munkát
Az Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) friss foglalkoztatási jelentése szerint a globális energiaszektorban 2024-re már körülbelül 76 millió ember dolgozott, ami több mint 5 milliós növekedést jelent 2019-hez képest. Az energiajobszám 2024-ben 2,2%-kal nőtt, nagyjából kétszer olyan gyorsan, mint a világgazdaság egésze.
A növekedés fő húzóereje:
-
a villamosenergia-szektor, amely már több embert foglalkoztat, mint a hagyományos „fuel supply” (olaj, gáz, szén),
-
a napenergia-ipar,
-
az elektromos autók és akkumulátorgyártás, ahol közel 800 ezer új munkahely jött létre néhány év alatt.
Első ránézésre ez sikersztori. A gond ott kezdődik, hogy a munkaerő nem ott és nem olyan formában áll rendelkezésre, ahol az EU-nak a legnagyobb szüksége lenne rá.
Kritikus szakemberhiány az európai projektek frontvonalán
Az IEA által megkérdezett mintegy 700 energiapiaci cég több mint fele kritikus felvételi nehézségekről számolt be. A hiány nem általános, hanem nagyon konkrét szakmákban jelentkezik: villanyszerelők, hálózati technikusok, mérnökök, projektvezetők.
Európában ez több szinten üthet:
-
Hálózatfejlesztés: az átviteli és elosztóhálózat bővítése nélkül nem lehet korlátlanul új naperőműveket és szélerőműveket csatlakoztatni. Ha nincs elég csapat, a hálózati csatlakozások éveket csúszhatnak.
-
Megújuló projektek: a telepítő cégek már most is egymástól csábítják el a szakembereket, ami felveri a bérköltséget és lassítja a kivitelezéseket.
-
Ipari elektrifikáció: a gyárak átalakítása – villamosítás, hőszivattyúk, energiatárolók – intenzív mérnöki kapacitást igényel, amiért most a lakossági és hálózati projektek is versenyeznek.
Magyar szemmel ez azt jelenti, hogy egy nagy uniós szintű energia-hajsza kellős közepén próbálunk ugyanabból a szűk szakemberbázisból meríteni, miközben a Nyugat-Európa felé vándorló munkaerő még tovább szűkíti a hazai kínálatot.
Piacok, amelyek nem a megújulók világára lettek kitalálva
Az IEA nem csak a munkaerőt, hanem az árampiaci szabályokat is górcső alá vette. A friss jelentés szerint a rövid távú – órás, napi – villamosenergia-piacok alapvetően jól működnek, hatékonyan „diszpécselik” az erőműveket. A hosszú távú piaci jelzésekkel viszont gond van: ezek nem küldenek elég erős, kiszámítható ösztönzőt a hálózat- és rugalmassági beruházások felé.
A megújulókkal dominált rendszerben három dolog felértékelődik:
-
rugalmasság (tárolók, szabályozható fogyasztás, gyors indítású erőművek),
-
hálózati kapacitás (új vezetékek, alállomások, intelligens hálózat),
-
hosszú távú szerződések és stabil szabályozás (PPA-k, kapacitásmechanizmusok, hálózati ösztönzők).
Ha a szabályozás ezeket nem díjazza elég erősen, a beruházások elmaradnak – még akkor is, ha egyébként politikai szinten mindenki a zöld átállásról beszél.
Energiaátállás = nem csak acél és beton, hanem humán tőke is
A mostani helyzet egyik nagy tanulsága, hogy az energiaátállás nem csak:
-
gázról napra és szélre,
-
csővezetékről kábelekre,
-
orosz importról uniós önállóságra történő átállás,
hanem munkaerő-stratégia is.
Képzés, átképzés, bérszint, mobilitás, letelepítési támogatások – mind belépnek az energiapolitika mellé. Ha az EU 2027-re valóban ki akarja vezetni az orosz gázt, nem elég a jóváhagyott beruházási lista és a pénz: kell hozzá több tízezer olyan szakember, aki fizikailag meg is építi a vezetékeket, transzformátorokat, naperőműveket.
Mit jelent ez a vállalkozásoknak és a magyar cégeknek?
1. Verseny az energiás szakemberekért
A hazai villanyszerelő, mérnök, energetikus, projektmenedzser egyre „európai” piacon mozog. Ez bérokra, fluktuációra, munkaerő-tervezésre is hatással lesz, különösen az energetikai kivitelezéssel vagy ipari korszerűsítéssel foglalkozó kkv-knál.
2. Hosszabb kivitelezési idők a projektekben
Akár saját napelem, akár ipari hálózatfejlesztés a téma, egyre inkább számolni kell azzal, hogy:
-
a tervezéstől a megvalósításig hosszabb idő telik el,
-
a kapacitásszűk keresztmetszetet nem csak a hálózat, hanem a kivitelező csapat létszáma is okozza.
3. Az energiaárak mögötti „soft” kockázat
Az energiaárak nem csak a gázáraktól és a CO₂-kvótától függnek, hanem attól is, hogy a hálózatot és a rugalmassági megoldásokat milyen tempóban sikerül kiépíteni. Ha a munkaerőhiány miatt a projektek csúsznak, az könnyen benne lehet a jövőbeli árazásban is.
4. Stratégia: energiaberuházás most, nem majd
Magyar kkv-k és nagyvállalatok számára érdemes átgondolni:
-
ha valamilyen energetikai beruházáson (napelem, hőszivattyú, épületkorszerűsítés, saját trafó, energiatároló) gondolkodnak,
-
jobb előbb pozíciót foglalni a kivitelezőknél, minthogy pár év múlva sor végéről induljanak a nagy EU-s projektek mellett.