2026. július 1-jén hivatalosan is hatályba lépett az Európai Unió és az Egyesült Államok között tavaly nyáron megkötött vámmegállapodás. A hosszú hónapokig húzódó, többször majdnem kudarcba fulladó egyeztetés végül azzal zárult, hogy az EU eltörölte a vámokat az amerikai ipari termékek importján, cserébe az USA 15%-ban maximálta az uniós exportra kivetett vámokat. A változás minden olyan magyar vállalkozást érint, amely importál az Egyesült Államokból, vagy oda exportál.
Hogyan jutottunk idáig?
A megállapodás alapjait Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Donald Trump amerikai elnök még 2025 júliusában, a skóciai Turnberryben fektette le, amelyet 2025 augusztusában egy részletesebb közös nyilatkozat követett. A gyakorlati végrehajtás azonban messze nem volt zökkenőmentes: az amerikai elnök az idei év májusában határidőt szabott az EU-nak – július 4-ig kellett volna ratifikálnia a saját vállalásait, különben az autókra kivetett vám akár 25%-ra is emelkedhetett volna. Az Európai Parlament júniusban megszavazta a végrehajtást, majd június 25-én az Európai Unió Tanácsa is formálisan elfogadta a vámkötelezettségeket életbe léptető rendeleteket, így a megállapodás július 1-jén hatályba léphetett – még a Trump által szabott határidő előtt.
Mit tartalmaz pontosan a megállapodás?
- 15%-os vámplafon az uniós exportra: az amerikai piacra kerülő uniós termékek – köztük autók, félvezetők, gyógyszerek és faáru – után egységesen legfeljebb 15%-os vámot kell fizetni. Ez egy egyértelmű felső határ, tehát a vám nem halmozódik más tételekkel.
- Vámmentesség vagy közel nulla vám bizonyos termékkörökre: néhány stratégiai terméknél – például repülőgépeknél és alkatrészeiknél, generikus gyógyszereknél és bizonyos alapanyagoknál – gyakorlatilag megszűnik a vámteher.
- Az EU teljesen eltörölte a vámokat az amerikai ipari termékek importján, és kedvezőbb piacra jutást biztosított bizonyos amerikai mezőgazdasági és tengeri termékeknek is. Ez a lépés a becslések szerint évi mintegy 5 milliárd eurót takaríthat meg az uniós importőröknek és fogyasztóknak.
- Acél- és alumíniumvédelem: a felek közösen lépnek fel a globális piaci túlkínálat és a tisztességtelen verseny ellen ezekben az ágazatokban.
Mit jelent ez a gyakorlatban egy magyar vállalkozásnak?
Aki az Egyesült Államokból importál alapanyagot, alkatrészt vagy gépet, az a vámmentesség vagy alacsonyabb vám miatt reálisan olcsóbban juthat hozzá ezekhez a termékekhez. Aki viszont az amerikai piacra exportál, annak a 15%-os plafon jelent kiszámíthatóságot: nem kell tartani attól, hogy a vám hirtelen, egyoldalú politikai döntés nyomán megugrik – ez volt az egyik legnagyobb bizonytalansági tényező az elmúlt hónapokban. Fontos ugyanakkor, hogy a 15% nem elhanyagolható teher: az amerikai piacra szállító uniós exportőröknek ezzel a költséggel mindenképp kalkulálniuk kell az árazásnál.
Egy feszültségpont továbbra is fennáll: a digitális szolgáltatási adó
A megállapodás nem oldott meg minden vitás kérdést. Trump elnök júniusban azzal fenyegetőzött, hogy akár 100%-os vámot vet ki bármely ország termékeire, amely digitális szolgáltatási adót (digital services tax) vezet be amerikai techcégekre. Emellett az amerikai kereskedelmi képviselő (USTR) vizsgálatot indított Németország ellen a gyógyszerárazási gyakorlata miatt is. Ezek a feszültségek azt jelzik, hogy a most életbe lépett megállapodás nem zárja le végleg a transzatlanti kereskedelmi vitákat – a vállalkozásoknak érdemes figyelemmel kísérni a további fejleményeket, különösen, ha digitális szolgáltatásokat exportálnak vagy amerikai partnerekkel dolgoznak együtt.
Kire vonatkozik ez ténylegesen?
A megállapodás elsősorban azokat a vállalkozásokat érinti közvetlenül, amelyek rendszeresen kereskednek amerikai partnerekkel – gépipari beszállítókat, autóipari cégeket, gyógyszeripari szereplőket, valamint bármely kis- és középvállalkozást, amely alapanyagot vagy alkatrészt importál az Egyesült Államokból. Közvetve azonban szinte minden vállalkozás profitálhat a nagyobb kiszámíthatóságból: a tavalyi hónapok bizonytalansága – a folyamatosan változó vámfenyegetések és határidők – önmagában is megnehezítette a tervezést az EU-USA kereskedelmi láncban érintett cégek számára.